DUWN – A keleteurópai vállalatok elkülönítése – Új kiküldetési irányvonalat

A keleteurópai vállalatok elkülönítése – Láthatatlan fal keletkezik európában

A nyugateurópai szakszervezeteknek ez nagy sikert jelent. Az EU parlament pár nappal ezelőtti határozata szerint megszigorítják a “kiküldetési irányvonalat”, melyel a keleteurópai munkavállalók ellen falakat létesítenek. 2020-tól az EU-ban honos vállalkozások alkalmazottjai és munkatársai csak akkor dolgozhatnak egy másik EU-s országban, ha ugyanazt a bért és fizetést kapják mint a vendéglátó ország munkavállalói. A remény nagy, hogy ezzel végre megállíthatják a bér dömpinget. A gyakorlat viszont mást mutat.
Ehhez hozzájön az ezzel tudatosan bevállalt feloszlatása európának: egy alapelvét mondja fel az EU, a vállalkozások mozgászabadsága a belpiacon ezzel befejeződhet. (A lényeges különbséget itt a személy, aki maga keres állást külföldön, illetve akit cég küld ki kiküldetéssel. A új szabály csak utóbbikat érinti).

Külföldi cégek munkavállalóinak eddig is meg kellett kapniuk a minimálbért. Ezzel a törvényi szabályozások valamint bérszerződések eddig erre a csoportra is érvényesek voltak. A új megszigorítás továbbá előírja, hogy a bér ezen felüli részét is fizetni kell, ha hasonló munka teljesítéséről van szó. Továbbá az utazási költség is megtérítendő.

Mindez elsőre nagyon igazságosnak hangzik, de problémákat is hoz magával:

  • A cégeket fékezni fogja az újabb bürokrácia.
  • Ki dönti el, hogy mi a “hasolnó” munka? Ki állapítja meg, milyen, a piaci szituációnak megfelelő túlfizetést kell teljesíteni?
  • Hasolnó, már létező szabályozásokból származó negatív eredmények ismertek: A törvényt követését a munkapiaci intézet és társadalombiztosítás arra használja, hogy fizetési szabályozásokat állíthasson fel, melyeket hazai cégeken hajtha be, melyek könnyen elérhetőek. A szabályzatok nem betartása komoly büntetéssel jár.
  • Külföldi vállalatok általában elérhetetlenek maradnak. A hivatalok csak nehezen tudják ezeket ellenőrizni.

A cél, a dömping bérek elleni harc, nemes. De ez nem segítí a nemzeti munkaerőket.

A befektetés előfeltétele sok projekteknél az olcsó külföldi vállalatok megbízása. Ha ez a tehermentesítés nem adott, a tervek nem kerülnek kivitelezésre, és nemzeti céges is munkát veszíthetnek.

Az u.n. “kohézió” is sérülhet az új szabályozás által. Keleten a nyugateurópai EU-s országokban folytatott munka különleges, gazdasági szerepet játszik. A külföldi cégek munkája ez által különleges módon hozzájárul a gazdaság fejlődéséhez. Ezért is kellene az EU-nak a munkavállalók kiküldetését gazdagabb államokba támogatnia, nem korlátoznia. Ezzel a brüsszeli központ által kezelt 40-50 milliárd euró segélypénzt eltörölhetnék, tagállamok ennek megfelelően kevesebbet fizetnének brüsszelnek hogy csökkenthessék adóságaikat és defficitjeiket.

De a hasonlat a helyi ill. kiküldetésben lévő munkavállalók bérei között nem működik:

  • Mivel nem létezik EU szabályzat a bér- és jövedelemadóra és társadalmi biztosításra, ezért a cégek a kiküldöttek után ezeket az anyaországban fizetik.
  • A kiküldetési irányelv csak bérekre, fizetésekre, pótlékokra és utazási költségekre vonatkozik.
  • Lengyelországban pl. az adók aránya nemsokkal 40 százelék fölött van, míg franciaországban ugyanez jóval 50 százalék fölött.
  • Így a kiküldetésben lévő munkaerőknek nettó több maradna, mint francia kollégáik.

A kiküldetési irányvonal alapeszméje tehát hamis: Abból indul ki, hogy a bérszint adott és mindenkire érvényes.

  • A munkaviszonyok változnak. A klasszikus, 40 órás állások ritkulnak. Előnyben részesül a projektel kapcsolatos foglalkoztatás és a variáblis munkaidő valamint bérezés.
  • Nincsennek tisztán definiált minimálbérek országokon belül. Erősen fejlődő központokban többet fizetnek mint gyengébb régiókban.
  • Külföldön dolgozó személyek nyomást gyakorolnak a hazáikban dolgozók bérszintjére.

A kiküldetési irányvonal piaccal szembeni bizalmatlanságot mutat és előnyben részesíti a bürokratikus szabályzatokat. 1,3 millió személyt érint nnagyjából. Tekintettel az EU-ban dolgozó összesen 227,6 millio emberre ez épp hogy 0,57 százalékukat teszi ki.

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *